Tudnivalók a padlófûtésrõl
Padlófûtés általános bemutatása
Magyarországon az 1980-as évek elejétõl kezdték el tervezni és szerelni a padlófûtési hálózatokat, de számos tévhit és helytelen információ kering körükben.
A fûtéstechnikában a padlófûtést a hidegburkolatú helyiségek komfortfokozatának emelése érdekében, a helyiség optimális hõmérséklet-eloszlása nyújtotta elõnyök miatt sokan, szívesen alkalmazzák. A rendszerek felépítését, szerkezeti anyagait tekintve eltérõek, de beépítésük, szerelési elvük valamennyi rendszernél ugyanaz.
Legyen ez egy áttekintés, mely összefoglalja a padlófûtéssel kapcsolatos tudnivalókat.
A rendszer mûködési elve:
A fûtéshez használt maximum 50-55 °C hõmérsékletû meleg vizet egy szivattyú szállítja a hõtermelõtõl (fûtõkészülék, hõcserélõ) a fûtendõ helyiség(ek) közelében elhelyezett elosztó csomópontig.
Az osztó csonkjairól a fûtõvíz a padlószerkezetbe (estrich) betonozott csöveken keresztül áramlik, áramlás közben átadja hõjének nagy részét a padlószerkezetnek, majd a lehûlt víz a gyûjtõn keresztül kerül vissza a hõtermelõhöz.
A padlóburkolat felmelegedve, sugárzással (70%) és konvekcióval (30%) adja le a hõjét a környezetnek. Mivel a sugárzásos hõleadás a nagyobb mértékû, ezért a padlófûtést a sugárzó fûtések közé soroljuk.
A padló felületi hõmérséklete a helyiség rendeltetésétõl függ.
Néhány példa a hõmérséklet-határokra:
- olyan munkahelyek, ahol fõként állnak a dolgozók, 27 °C,
- lakó- és irodahelyiségek esetén 29 °C,
- közlekedõfolyosók, elõszobák 30 °C,
- fürdõszobák és uszodák 33 °C,
- olyan helyiségek és területek, ahol ritkán tartózkodnak, 35 °C a padló felületi hõmérséklete.
A padlófûtések helyes mûködése szempontjából nagy jelentõsége van a padlószerkezet felépítésének.
A padlófûtésnél a fûtõcsöveket az aljzatbetonba (esztrichbe) ágyazzuk be (nedves rendszer), vagy közvetlenül a teherelosztó esztrichlemez alatt, a szigetelõréteg mélyedéseiben helyezzük el (száraz rendszer).
Teherbíró födém esetén a hõszigetelõ réteg lerakásával indul a szerelés.
A hõszigetelõ réteg megakadályozza, csökkenti a talaj- vagy az alsó szintek felé a hõveszteséget. Hazai viszonylatban általában hõ- és hangszigetelõ rétegnek lépésálló kõzetgyapotot, Therwoolint vagy Austrotherm lemezt alkalmaznak, általában 3-5 cm vastagságban.
Erre kerül a nedvességzáró réteg (vízszigetelõ fólia), melynél arra kell figyelni, hogy a nem egy darabból készült fóliák fedjék egymást. A kereskedelemben már találhatunk olyan szigetelõlemezt, melyre már rá van kasírozva ez a fólia. Ezen szigetelõlemezek alkalmazása esetén a külön fóliával való lefedés szükségtelen.
Ezután a padozat teljes felületét általában teherbíró, ponthegesztett acélhálóval (síkháló) borítják be, melynek feladata kettõs: csõrögzítés és egyenletes hõeloszlás. Erre erõsítik fel a fûtõcsöveket, a csõvezetésnek megfelelõen. (gyakorlatban terjedt el a kábelkötegelõk használata, mely jó megoldás, mivel csõsérülést nem okoz.)
A falak mentén a padlófûtést peremszigetelõ sávval kell lezárni. A szélszigetelõ sávok gondos fektetése lényeges a jó lépészaj tompítása és az aljzatbeton akadálytalan hõtágulása szempontjából. (Az esztrich 5 mm-es elmozdulását tegyék lehetõvé.) A szegélyszigetelés akadályozza meg az esetleges rezgések továbbterjedését is a falak, oszlopok felé. Vastagsága min. 5 mm kell legyen, magassága pedig 20 mm-rel nagyobb, mint a várható teljes szerkezeti magasság, és csak a burkolás elõtt kell szintre vágni.
A padlófûtés csõvezeték-anyaga lehet
- -bevonatos lágy rézcsõ, mely tekercselt kivitelben kapható
- -mûanyag csõ, melyek közül csak a 100%-ig oxigéndiffúzió-mentes kivitel ajánlott, mert a fûtõvízbe bekerülõ oxigén, fõként a hagyományos vascsöves szerelés esetén, korróziós kárt okoz a rendszerben. A mûanyag csõ tekercsben könnyen szállítható, könnyen alakítható, hosszú élettartamú.
- -és a napjainkban egyre jobban elterjedõ padlófûtési csõanyag a többrétegû (ötrétegû) mûanyagcsõ.
Az aljzatbeton feladata a terhelések elosztása, ez már nem épületgépészeti munka, de azért figyelnünk kell rá, mert a munkánkat könnyen tönkre teheti.
A betonozás csak ennek megfelelõ betonnal történhet (4 mm szemcsenagyságú, hígfolyós betonnal). A bebetonozáshoz ún. esztrich-réteget használunk, mely teherviselõ, kis szemcsenagyságú, homogén, pórusmentes, jó szilárdságú beton-burkolat.
Jó hõvezetõ, 12–24 óra múlva lépésálló, hõálló és repedésmentes. (Az adalékanyag kereskedelmi forgalomban kapható.)
A cement-esztrich felület ne legyen nagyobb, mint 30 m2. Az efölötti területek esetén mozgási hézagok, fugák szükségesek, melyeket tartósan rugalmas anyagokkal zárnak le (pl. szigetelések). Az esztrich-mezõk nagyságának korlátozásával és a mozgási hézagok megfelelõ elrendezésével elkerülhetõ az ellenõrizetlen repedések keletkezése. A maximális oldalhossz 6–8 m lehet.
A betontakarás a csõ felsõ síkja felett minimum 50 mm kell, hogy legyen.
A megszilárdult betonra „jöhet” a burkolat, mely lehet meleg- és hidegburkolat.
A padlófûtéshez legalkalmasabb burkolat a kõ-, márvány- vagy kerámiapadló. A hidegburkolásnál megszokott burkolási eljárások megkötések nélkül alkalmazhatók, de célszerû ún. flex ragasztót használni.
A melegburkolatok közül a mûanyag, habalátét nélküli PVC padlók használhatók burkolásra, melyeknél ajánlott a ragasztott kivitel. A szõnyegpadlót mindig le kell ragasztani, hogy jobb hõátadást érjünk el. A szõnyeg vastagsága nem haladhatja meg a 10 mm-t. A padlószõnyeg címkéjén szerepelnie kell a „padlófûtéshez alkalmazható” feliratnak.
Faburkolatok közül az erre külön ajánlással rendelkezõk használhatók padlófûtéshez, de számítani kell hézagok keletkezésére. Nagyon fontos a fa és az esztrich nedvességtartalmának szabványban elõírt értéken tartása. Célszerû itt is a ragasztással történõ lerakás.
A fûtõcsövek sûrûségét befolyásolja a burkolat kivitele, így ezt már elõzõleg ismerni kell.
Véleményem szerint igazán jó komfortot a radiátoros és a padlófûtéses mód együttes alkalmazása ad.
Optimális megoldás: padlófûtés - kõtemperálásra,
radiátor - helyiségfûtésre.
Célszerû a hõigényt megfelezni, s ahhoz beépíteni a radiátort, ill. a padlófûtést.
A vegyes fûtés megadja a kellemes közérzetet és a szabályozásra is gyorsan reagáló lesz. Természetesen ez a megoldás drágább az egyik, ill. a másik fûtési rendszer megoldásánál.
A padlófûtések a családi házas, csarnok- és teremfûtések, valamint uszodaterek fûtésénél egyaránt a nagyon gyakran alkalmazott fûtési módok közé tartozik, emiatt sok helyen szívesen alkalmazzák, viszont az ehhez kapcsolódó szabályozástechnika bonyolultabb, mint a hagyományos radiátoros fûtési rendszereknél.
Padlófûtésrõl összefoglalásképpen:
Azonos hõérzet mellett, a helyiség belsõ hõmérséklete néhány fokkal kisebb lehet, mint pl. a radiátoros fûtésnél.
Közel egyenletes a függõleges hõmérséklet-eloszlás a helyiségben.
Esztétikus.
Porpörkölõdés nem lép fel.
A csõvezetékek hõvesztesége kisebb.
Nagy a hõtehetetlensége, így hosszú a felfûtési idõ, de lassan is hûl ki.
A fûtõfelület utólagos korrigálására nincs lehetõség.
Hibajavítás általában épültszerkezet megbontásával jár.
Alkalmas alternatív energiák felhasználására.
Lebegõ porhatás az érzékenyebbeknek problémát okozhat.
Maximalizált a felületi hõleadás, így sok esetben kiegészítõ fûtést igényel.
Optimális megoldás a fürdõszoba komfortfokozatának emelésére, padlófûtés kõtemperálásra.
Nem alkalmazható szilárd tüzelésû kazánnál.
