A címben szereplõ három szó mindegyikre valamilyen kötelezettséget jelent, amelyekkel szerelõ vagy javító szakemberként, vállalkozóként munkánk során naponta találkozunk.  

Ezekre a kötelezettségekre vonatkozó jogszabályoknak legalább közelítõ ismerete nyújt lehetõséget arra, hogy akár önhibánkon kívül, csupán ismereteink hiányossága miatt esetleg bekövetkezõ kellemetlenségeket elkerüljük, illetve azok ellen megfelelõ védelmet tudjunk kialakítani.

A legtöbb tévedés azonban a szavatosság vonatkozásában tapasztalható, ezért elsõként ezzel foglalkozunk, a témát a gyakorló szerelõ szemszögébõl megközelítve.
Számos kollégával beszélgetve úgy tapasztaltam, hogy a szavatosság fogalmát a szakmában többnyire a jótállás (vagy más néven garancia) valamilyen idõbeli kiterjesztésnek tekintik. (Kétségtelen, ebben szerepet játszik egyik-másik gyártó közkézen forgó, helytelenül megfogalmazott garanciajegye is.)

Tudnunk kell, hogy a jótállás, a szavatosság és a termékfelelõsség három - egymást részben idõben átfedõ - önálló törvényben rögzített külön-külön jog, amelynek
jogosultja minden esetben a megbízó vagy vásárló,

kötelezettje pedig lehet

- a gyártó,- az importõr
- a kereskedõ
- installateur szerelõ
- vagy a javító-beüzemelõ is.

A lényeget, illetve a különbséget legjobban talán a szavatosság és a jótállási kötelezettség fogalmának egymás utáni megfogalmazásával érzékeltethetjük:

A szavatossági joggal a Ptk. "hibás teljesítés" címû fejezete alatt található 305-311. §-ai foglalkoznak. A Ptk. 305. §. (2) szerint:

"A kötelezett felel (szavatol) azért, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor megvannak a törvényben és a szerzõdésben meghatározott tulajdonságok (kellékszavatosság).
"Szavatosság keretében tehát a kötelezett (gyártó, szolgáltató vagy megbízottja) azért felel, hogy a szolgáltatás - esetünkben a gyártott, eladott készülék, elkészült szerelés vagy javítás - teljesítéskor, tehát vásárláskor, átadáskor rendelkezik a törvényes és a szerzõdésben kikötött tulajdonságokkal, (mely tulajdonságokat a jog kellékeknek nevezi).

Ezzel szemben a jótállás az arra kötelezett részérõl a szavatosságnál bizonyos tekintetben fokozottabb felelõsségvállalás.
A jótállásra kötelezett arra vállal kötelezettséget, hogy a (törvényben, illetve garancia-füzetben rögzített) jótállási idõ alatt elõforduló hibákat díjtalanul kijavítja függetlenül attól, hogy a hiba oka teljesítéskor fennállt-e vagy sem. (Természetesen a kizáró okok: szakszerûtlen szerelés, elõírásoknak nem megfelelõ üzemeltetés stb. - kezelési utasításban, illetve garancia-jegyben rögzítettek szerint - figyelembevételével!)
Egy jótállási idõ lejárta után meghibásodó alkatrész cseréje, illetve az ezzel kapcsolatos javítás nem tartozik a szavatosság körébe; kivéve, ha bizonyítható, hogy a kérdéses alkatrész már teljesítéskor (vásárláskor) is hibás volt.

A jótállás ideje épületgépészeti berendezések esetében általában 24 hónap,
a szavatosságé 3 év.

Igen lényeges, hogy a szavatosság nemcsak termékekre, hanem a szerelésre és a szolgáltatásra is vonatkozó kötelezettség. Tehát mind szerelési, mind javító beüzemelõ tevékenységünkért a Ptk. jelzett részei szerinti szavatossági felelõsséggel tartozunk.

Jelen írás keretében teljességre nem törekedhettünk, csupán a szavatosság - mint szerelõ-szolgáltató vállalkozót terhelõ kötelezettség - néhány lényeges elemére kívántuk felhívni a figyelmet.